Éld Túl!

    Megfigyelhető, hogy a rendkívülihelyzetekben az emberek különbözőképpen reagálnak. Ez függ van a fizikai és lelki adottságaiktól, a helyzettel  kapcsolatos beállítódásiktól, korábbi hasonló tapasztalataiktól és élményeiktől, a környezet reakcióitól stb.. Ennek alapján néhány alap magatartásminta típus, reagálásmód figyelhető meg:

idegesség, szájszárazság, szívdobogás, izzadás, szédülés, légzési nehézségek, hasmenés, erős vizelési inger, rosszullét, hányás, álmatlanság, bizonytalan fájdalmak, szorongás, koncentrációképesség csökkenés, zavartság. A testi - lelki egyensúly hamarosan önmagától is helyre áll. Az ember újból cselekvőképessé válik.

    Amennyiben erős hányás, tartós rosszullét jelentkezik, akkor meg kell keresni a kiváltó okot mert a rosszullétet és hányást mérgezések és belső sérülések is okozhatják. Ezek a testi reakciók fokozatosan jelenek meg. Megváltozik még a magatartás, érzelmi labilitás, emlékezet kiesés, célnélküliség, másokba való kapaszkodási hajlam, nyöszörgés, a végtagok rázása, ijedség okozta merevgörcs, ingerszegénység léphet fel, ami egészen a teljes apátiáig és kimerültségig terjedhet ha nem nyújtanak idejében segítséget. Hasonló tüneteknek lehetnek teljesen eltérő okai is  mint a rosszullét esetében. A bénulási jelenségek lehetnek a hisztéria jelei is, ilyenkor a lelki feszültség átcsap meggyőződésbe, hogy egy bizonyos testrész nem képes többé működni, ami azután ténylegesen be is következik.

    Ez az irányultság nélküli negatív hangulat rendszerint különösebb látható ok nélkül keletkezik és egészen a kapcsolatteremtés képtelenséghez vezethet. Az illető ilyenkor kábultnak tűnik és nem lehet vele érintkezni. A depresszív emberek minden negatívan élnek meg, nem mutatnak megértést a szükséghelyzet iránt, siránkoznak, és végül mindent feladnak, még magukat is! Képtelenek többé magukról gondoskodni.

    Túlfeszített, haszontalan és értelmetlen, nem ellenőrzött mozgáskényszerben nyilvánul meg. A hiperaktív személyek összes reakciója felgyorsul, ( beszéd, gondolkodás)  belekezdenek valamibe, de semmit nem fejeznek be. Túlértékelik képességeiket, ötleteiket feltétlenül keresztül akarják vinni és azok helyességéről igyekeznek mindenkit meggyőzni. Vészhelyzetben lévő csoportok számára terhesek és veszélyesek, sokszor önveszélyesek lehetnek.

    A pánik fejetlen és ellenőrizhetetlen aktivitásra vezet, egészen a testi kimerülésig. A pánikban lévő emberek cselekedetei kontrollálatlanok, céltalanok, nem tudnak felettük uralkodni, és gyakran ide - oda rohangálásba csapnak át.

A pánik viszonylag ritkán lép fel, de ragályos. Pánik főként valamilyen látszólag kilátástalan vagy legalábbis aggasztóhelyzetben egyesek váratlan, drámai és értelmetlen reakciójaként kezdődik. Tömegben a pánikreakciók még tapaszalt segélynyújtóknak jelenléte esetén is csak nehezen számolható fel (hogy jobban megértsük a tömegpánik jelenségét emlékezünk vissza az Airport sorozat reptéri tömeg pánikjaira, vagy a Die Hard 2 szintén reptéri tömeg hisztériájára minkét esetben megfigyelhető a kezelhetetlen, fejetlenül, irányítatlanul és irányíthatatlanul menekülő tömeg amely mindent és mindenkit eltipor ami az útjába áll). Ezért lehetőség szerint a pánikhelyzeteket meg kel előzni, mivel az egyébként is aggasztó helyzetet súlyosbítaná.

Pánik akkor keletkezik amikor egy látszólag vagy valóban fenyegető helyzetben egy félelmet keltő bizonytalansági fázis után egyes személyek meggondolatlan cselekedeteket hajtanak végre. Az ilyen magatartás gyorsan hatalmába keríti az egész csoportot például tűzesetnél. Ilyenkor veleszületett ösztön reakciók lépnek fel, a tűzeset példájánál maradva a menekülés. Ezek az ösztön reakciók ragadósak, láncreakciószerűen terjednek. Lezajlásuk után maguk az érintettek átmenetileg testileg és lelkileg is megváltoznak, kimerültnek tűnnek.

Megkülönböztetjük a menekülési pánikot és a pánik keltette bénaságot. A menekülési pániknál vak őrjöngés lép fel, az érintettek letapossák egymást, letépik egymásról a ruhát, stb. A bénulásos pániknál rettenetes félelem lép fel, hirtelen csend lesz például áram kimaradás vagy betemetés esetén, az emberek előtt rémképek merülnek fel, olyanok mint hogy most megölik őket. Egyes emberek valóban meg is halnak, a félelem okozta halál.

    Igen nagy megterhelések után és a későbbi, ismételten fellépő életveszélyes helyzetekben az alábbi jelenségek figyelhetőek meg illetve az ezekre való érzékenységek:

A hónapokig vagy esetleg évekig is tartó rendkívüli megterhelések eredményeképpen lelki működési zavarok maradhatnak fenn. A szorongás ekkor nem csak a bekövetkezhető helyzetre vonatkozik, az általános elbizonytalanodás és az alapvető bizalom vesztés minden területen felléphet.

    Tényleges elszigetelés, vagy az elszigetelés veszélye esetén  (sérülés, rossz kondíció, stb.) a teljes elhagyatottság, a tehetetlenség érzése léphet fel, mert az egyén csoportkapcsolataiból ki van szakítva, elszigetelődik, izolálódik.

    Nem egyértelmű az új helyzetekben a tehetetlenség, a bizonytalanság érzése és a kellemetlen lelki feszültség keletkezik.

    Normális körülmények között az ember nem gondol a saját halálára, vagy elhessegeti ezt a gondolatot. Rendkívüli helyzetekben szembe kell néznie azzal a lehetőséggel is, hogy megsebesül vagy meghal. Ez fokozhatja a félelmét, de az életösztönt is serkenheti.

    Azaz feszültség, igénybevétel (az előző fejezetben már tisztáztuk a jelenség jelentését). A fogalmat általánosságban inkább negatívan fogják fel, például: mint túl terhelést, vagy szorongást, lelki nyomást. A biológiában azonban egyfajta különleges hatást értenek alatta, amelyre a szervezetnek az életben maradáshoz szüksége van (védekezési reakció).

Megfigyelhettük, hogy veszély esetén a test mindig a veleszületett, természetes módon reagál, az energiatartalékokat automatikusan mozgósítja és gondolkodási blokád áll be. A szükséges reagálások felett a gondolkodás túlságosan nagy luxus lenne, túl nagy időveszteséget jelentene és könnyen életveszélyessé válhatna.

    A fokozott hormontermelés által létrejött aktivitás csak testi tevékenységek útján csillapítható le, valahogy úgy mint a mikor a kutyák kergette nyulak is a veszély megszűnte után is mindig tovább szaladnak, így vezetik le a riadóállapotot és a félelemet.  Azoknál a katonáknál, akiket majdnem találat ért, és a támadás után tétlenül és mozdulatlanul a fedezékben kellett maradniuk, szinte elviselhetetlenen mozgáskényszer lépet fel, voltak akik ennek nem tudnak ellenállni, és vaktában elhagyva a fedezéket, a lövések áldozatai lettek.

Az azonban megállapítható, hogy ha a stressz sokáig tart, vagy tartóssá válik, egészség károsodások következhetnek be. A stressz fizikai károsodásokat is okozhat, olyanokat mint a szív és keringési megbetegedések, vagy a gyomor- és a béltraktus betegségei, valamint idegrendszeri megbetegedéseket, idegességet.