Az emberi test és lélek egységes egészet alkot, állandó kölcsönhatásban vannak és elválaszthatatlanul kötődnek egymáshoz. A test gondjai kihatnak a lélekre és a szellemre, valamint mind ez fordítva is igaz. Például az ijedség és a félelem rosszullétet, izzadást, reszketést, elpirulást, elsápadást, szaporább pulzust eredményezhet; a testi fájdalom ingerültséget, a figyelem összpontosítására való képtelenséget, agressziót vagy depressziót válthat ki.
    A bennünket ért külső, fizikai és pszichikai hatásokat az idegrendszer dolgozza fel. Feladata, hogy az érzékszervek útján információkat szerezzen a külvilágról és magáról a testről, azokat ingerületé változtassa, a megfelelő központokban feldolgozza, és a tudatos vagy nem tudatos reakciókat magatartás módokat váltson ki.

    Az idegrendszer legfontosabb működési egységei:

•  Az idegek:
  Az ingerületeket  az érző idegpályák az érzékszervektől a központi idegrendszerbe - az agyba - irányítják, a mozgató idegpályák pedig a központi idegrendszerből a végrehajtó szervekig - izmok, mirigyek - továbbítják azokat.

• A gerincvelő:
  A gerincvelő irányítja az ín- és bizonyos izom reflexeket - mint például a térd inak vagy az Achilles-inak reflexei stb. - és a nem akaratos mozgásokat, illetve itt haladnak a fő mozgató és érző ideg pályák.

 

• Az agy:
  Nagyon leegyszerűsítve: öt részre oszlik, amelyek bizonyos funkciókat látnak el, de egymással és az idegrendszer más részeivel összehangolva működnek.
  A nagyagy lebenyei dolgozzák fel a tudatos érzékeléseket és észleléseket, felelősek a beszédért, a zenei érzékért, az emlékezetért, stb., tovább vezetik az impulzusokat és ösztönös cselekvéseket váltanak ki.
  A kisagy összehangolja a mozgást - egyensúlyi-koordináció -
  A középagy az eszméleti állapotért felelős, valamint a látási reflexek központjaként működik.
  A köztiagy irányítja a vegetatív idegrendszert, az érzékszervek és a nagyagy közti összeköttetés központja, szabályozza a testhőmérsékletet, a vízháztartást, a táplálék és folyadék felvételt, stb.
  A nyúlt velő kapcsoló és áthidalási központ az agy és a gerincvelő között. Főleg idegpályák húzódnak benne. Itt helyezkednek el bizonyos létfontosságú reflexközpontok - mint a légzés, vérkeringés, csuklás, köhögés, hányás, tüsszentés, könnyezés - . Vagyis az akaratlan, illetve a reflexszerű mozgások egyik irányító központja.

 

• A vegetatív idegrendszer:
  A sima izmok, a szívizom, és a mirigyek működését szabályozó leszálló idegpályák összessége az ún. vegetatív idegrendszer. A belső szervek - véredények, zsigerek, kiválasztószervek, mirigyek - irányítását végzi.
  A vegetatív idegrendszer két részből a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszerből áll.
  A szimpatikus idegrendszer meggyorsítja a vérkeringést és csökkenti a zsigerek működését, ezzel növelve a szervezetnek a menekülésre, védekezésre, támadásra való készségét.
  A paraszimpatikus idegrendszer működése előmozdítja azokat a folyamatokat, amelyek a szervezet felfrissüléséhez, regenerálódásához szükségesek.
  A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer nem csak testi fiziológiai tünetekben, hanem lelki reakciókban is megjelenhetnek. Ez a folyamat fordítva is működik azaz a szervezet az őt ért külső stresszhatásokra a szimpatikus vagy a paraszimpatikus idegrendszer fokozott működésével reagál. Ezáltal azok a fokozott lelki megterhelések amelyek  ijedséget, félelmet, szorongást, vagy valamilyen hasonló tünetet váltottak ki, olyan testi tünetekben is nyomon követhetők , mint például az izomremegés, verejtékezés, erős szívdobogás vagy a gyomor működési zavar.